Asgardiak

Kísérleti alanyok:

1) Asgardi erővel felruházott Skrullok

Asgard világáról a mai napig kevés információnk van, és amit tudunk, azt is bizonytalan forrásokból szereztük. Elemzőink a tudománnyal próbálták megmagyarázni ezt a helyet, ami lehet, hogy téves megközelítés volt, hiszen Asgard létezése távol áll a tudománytól, ugyanis a számunkra ismeretlen és kiszámíthatatlan mágia táplálja.

Gyakorlatilag egy a Földdel párhuzamosan létező birodalomról van szó. Egy óriási, univerzális befolyással bíró világ ez, amely már emberöltők óta létezik, és az olyan, nálunk csak legendákból és mesékből ismert skandináv istenségek otthona, mint amilyen például Thor vagy az atyja, Odin. A méretét illetően sosem sikerült pontos adatokra szert tennünk, azonban az bizonyos, hogy a külső világokkal folytatott harcok az eltelt évezredek folyamán felégették határait. Ez az ősi, talán még a Földnél is régebb óta létező királyság – bármilyen furcsa is – nem gömb alakú, továbbá nem kering semmilyen nap vagy más égitest körül. Lapos, és anyaga szilárd, mint egy aszteroidáé. Felszínén nagyjából ugyanolyan gravitációs törvények uralkodnak, mint a Föld felszínén, de építőelemei a Földénél masszívabbak. Egyes források szerint Asgardon nem váltakoznak a megszokott módon sem napszakok, sem pedig évszakok, ezért az idő múlása az amúgy is halhatatlan lakói számára teljesen érdektelen. Egyik régiójában folyamatos a meleg és a napsütés, míg más tájain állandó a fagy és a sötétség.

Nem Asgard az egyetlen efféle mágikus birodalom, hiszen a már említett külső világok veszik körül, és része az úgynevezett Kilenc Világnak. Pár ebből a kilencből ugyanolyan főbb jellemzőkkel bír, mint Asgard, a többi világ azonban más dimenziókban található – mint például a Föld (az ő nyelvükön Midgard), amely az asgardiak szerint szintén az egyike a világoknak. Ezeket a világokat egy természetes módon kialakult átjáró, vagy sokkal inkább féregjárat-rendszer köti össze. Ezt az átjárót megnyitni szintén csak mágia segítségével lehet, és egyes homályos utalások és leírások alapján olyasmi lehet, mint egy afféle „szivárványhíd”. A Kilenc Világból ismerjük még Jotunheimet és a Valhallát, de ezekről a helyekről még annyit sem tudunk, mint Asgardról – a mai napig még a létezésükről sincs cáfolhatatlan bizonyítékunk.

Tudósaink között heves vita alakult ki arról, minek tekintsük Asgardot, vagy hogy egyáltalán elismerjük-e hivatalosan a létezését, ahogy abban sem született még megegyezés, hogy a lakóit valóban nevezhetjük-e „isteneknek”. Az ellenzők úgy érvelnek, hogy a nagyobb erő és a hosszabb élettartam még nem jogosítja fel őket erre a titulusra – a mágia szó használatát pedig még inkább elvetik, mondván, hogy nyilván ezekre az erőkre is létezik olyan tudományos magyarázat, mint a mutánsokra vagy a szuperkatonákra.

Abban mindenesetre mindenki egyetért, hogy az asgardiak hatalmas erővel bírnak. Legelső asgardi DNS-mintáinkat nem közvetlenül asgardiaktól, hanem egy földönkívüli faj tagjaitól, a Skrulloktól szereztük. Jelenlegi adataink szerint a Földön legalább tizenegy idegen faj képviselői élnek. Van köztük veszélytelen, de vannak olyanok is, akiknek a technológiája jóval fejlettebb a miénknél – utóbbiba tartoznak a Skrullok. 1777-ben érkeztek a bolygónkra, és azóta is a történelem szinte összes népirtása mögött ők állnak.

A Földre érkezésük előtti időkből – Barnes tizedes naplóján kívül – nem sok adat áll rendelkezésünkre a fajról. Annyi bizonyos, hogy már emberöltőkkel ezelőtt is léteztek, és mindig is hódító nép voltak. Emberi ésszel felfoghatatlan méretű és gyorsaságú csillaghajókkal szelték át az űrt, és minden bolygót meghódítottak, amelyen életet találtak. Idővel azonban a meghódított bolygók kezdtek eltűnni a galaxisból. Felizzottak a sötét űrben, majd por és hamu sem maradt utánuk. A Skrullok olyan erővel találták magukat szembe, amellyel szemben még ők is jelentéktelenek és tehetetlenek voltak. Sorra vesztették el a meghódított égitesteket, a hajóikat és a leigázott népeket.

Ismeretlen ellenfelük legyőzhetetlennek bizonyult. Ha egy bolygó az útjába került, azt végérvényesen eltörölte annak minden lakójával együtt. Minden értelmes idegen lény rettegett tőle, ezért összefogást sürgettek. Az összes civilizáció népe egyként állt össze, hogy közös erővel találjanak megoldást a Pusztító ellen.

Ám nem minden Skrull értett egyet azzal, hogy más, számukra alantas fajokkal együtt harcoljanak. Akik ellene voltak a népek szövetségének, azok kiváltak a hatalmas Skrull Birodalomból, és elhagyták az anyabolygójukat. Ez a csoport lett a Chitauri.

A Chitauri harcosai elképzelhetetlen távolságba utaztak az anyabolygójuktól. Minél messzebb akartak kerülni a népüktől, akik a szemükben már más fajokkal szövetkező árulóknak számítottak. Végül elérték a Földet. Hosszú utazás volt, de úgy érezték, elég messze kerültek az anyabolygójuktól, hogy senki ne találhasson rájuk az ismert idegen civilizációk közül.

A bolygónk megtetszett nekik. Primitívek voltunk a szemükben, de a Földön szinte túlcsordult az élet. Emberek, állatok, növények és annyi életenergia, amennyit azelőtt még soha, sehol nem tapasztaltak. 1777-et írtunk, amikor az első Chitauri hajók leszálltak a bolygóra.

A Skrull alakváltó képességgel gyerekjáték volt nekik beépülni a mi számukra egyszerű, könnyen kiismerhető társadalmunkba, legyen az bármelyik nemzeté. A polgárháború, az I. és II. világháború, az orosz polgárháború, a krími háború és még megannyi tragédia az emberi történelemben – mindegyik mögött ők álltak ilyen vagy olyan formában. Olykor kísérleteztek velünk, olykor új fegyvereket teszteltek és olykor csak unalomból gyilkoltak minket.

De mindezek mellett mégis volt egy fontosabb céljuk is: megtalálni azt az erőt, amellyel legyőzhetik a bolygókat pusztító Halálhozót, és persze amellyel a többi népet is rabszolgasorba taszíthatják. Minket egyelőre nem állt szándékukban meghódítani. Annyira jelentéktelennek tartottak, hogy még erre sem voltunk méltók a szemükben, és különben is: mit sem sejtő kísérleti nyúlként sokkal hasznosabbak voltunk.

A II. világháború idején úgy tűnt, a kísérleteik végre igazi gyümölcsöt hozhatnak. Egy Chitauri tapasztalatban, erőben és ambícióban magasan kiemelkedett a többi közül, és átvette népének vezetését a bolygónkon – a náci sereg magjába épülve. Az ő földi neve volt Kleiser. Hitler szinte teljesen szabad kezet adott neki, és míg a háború több fronton is zajlott, mind véresebben és mind nagyobb erőkkel, addig Kleiser végezhette a maga kis kísérleteit. Szövetségre lépett a Harmadik Birodalom egyik legnagyobb hatalmú és legrejtélyesebb vezetőjével, Heinrich Zémó báróval, aki előtt még abból sem csinált titkot, mik ők valójában.

Zémó még nagyobb hatalmat ajánlott fel Kleisernek Asgard lakóinak DNS-ét felhasználva, és cserébe csupán egy sereget kért, amellyel Asgard ellen vonulhat. Kissé zavarosak és pontatlanok az adatok arról, hogyan jutott el Zémó és a náci sereg Asgardra, illetve hogy ott mi történt, de az bizonyos, hogy az asgardi DNS végül visszajutott a Földre, egyenesen a Chitaurik kezébe. Valószínűsíthető, hogy maga Zémó is Asgardról származott, így tudott oda visszajutni, de ezt a feltételezést egyelőre semmilyen kézzelfogható bizonyíték nem támasztja alá.

A Skrullok ezzel megkezdték a kísérleteiket – emberi és asgardi DNS-t kevertek, majd azzal fecskendezték be a saját harcosaikat, és végül gyilkos hibrideket teremtettek. Az alakváltó képességeik mellett így már egyéb emberfeletti erőkre is szert tettek, és ha nincs a szuperkatona-szérum, megnyerték volna a háborút a németeknek. Ezt a szérumot elfogott Skrull egyedekből fejlesztették ki az X-Fegyvernél, ahol a DNS-üket vizsgálva sikeresen kinyerték belőlük az asgardi vért és hatalmat. A Skrull-asgardi DNS-keverék szolgált később a mutáns gén alapjául is. Bár az X-Fegyver módszereivel ma már egyetlen vezető beosztású egyén sem ért egyet, az tagadhatatlan, hogy az asgardiak hatalmával megerősített Skrull DNS ilyen módon történt felhasználása lendítette leginkább előrébb az emberi evolúciót.

Asgard sorsa állítólag ezen események során pecsételődött meg, hiszen Zémó sikerrel járt, ami azt engedi feltételezni, hogy a seregét győzelemre vezette, és a mágikus birodalmat elfoglalta – vagy talán teljesen megsemmisítette.

2) Thor

Sokáig rejtély övözte ezt a férfit, aki azt állította magáról, hogy ő Thor, a legendás skandináv viharistenség Asgardról, akit apja, Odin küldött a Földre. Elemzőink és európai szövetségeseink kezdeti vizsgálatai azt támasztották alá, hogy Thor valójában egy Thorlief Golmen nevű norvég származású férfi, aki ellopta testvére, a feltaláló Gunnar Golmen szuperkatona-technológiáját, miután idegösszeroppanása miatt a Mennydörgés Urának kezdte magát képzelni. Mára már tudjuk, hogy ez a történet teljes egészében megtévesztés volt, amelyet Loki, a Cselszövés Istene hitetett el mindenkivel Gunnar Golmen álcájában.

Sajnos Thor pontos múltjáról a mai napig nem tudunk sokat – egyrészt azért, mert Thor hosszú ideig magányosan kóborolt, és amnéziában is szenvedett, másrészt azért, mert Loki illúziói elfedték a valóságot. Valószínűsíthető, hogy a kalandorra harminc éves korában találtak rá, és az akkor mentálisan zavarodott férfit 18 hónapig egy elmegyógyintézetben ápolták – bár egyes források szerint ápoló volt, nem beteg (egyiket sem tudtuk még alátámasztani bizonyítékokkal). Hogy mi okozta az elmezavarát, szintén kérdéses, de egyes elméletek szerint az utazása Asgardról a Földre tehetett kárt az emlékeiben. Először a S.H.I.E.L.D. európai szövetségeseinek, az Európai Védelmi Erőknek a brüsszeli központja figyelt fel Thorra, amikor ismét épp céltalanul bolyongott, és a központ vezetője, dr. James Braddock vizsgálat alá vetette a férfit. A vérvizsgálatok során kétségtelenül ki tudta mutatni benne az asgardi DNS-t, de a mentális zavarok blokkolták Thor minden emberfeletti képességét, így az alanya egyelőre nem volt harcképes. A DNS-t felhasználva mindenesetre megkezdődhetett az európai szuperkatona-program előkészítése.

Hosszú hónapoknak kellett eltelnie, mire Thor ráébredt saját kilétére, és dr. Braddock kutatásainak segítségével új harci felszerelést kapott – többek között legendás erejű fegyvere, a Mjölnir egy ember alkotta változatát. Thor lehetett volna az európai oldal legerősebb ütőkártyája, ám ő kiszökött a központból, és terjeszteni kezdte az asgardi hitvallást amolyan hippi vándorként. Rengeteg hűséges követőre talált, akik a karizmatikus férfi minden szavát szentírásként követték.

Nick Fury tábornok is hamar felfigyelt rá, és megpróbálta beszervezni az akkoriban alakuló Különítménybe, amely csak hosszas huzavona után sikerült – ezzel a S.H.I.E.L.D. egy elképesztő erejű, de igencsak instabil és lojalitásában megkérdőjelezhető asgardi harcosra tett szert. Sikerült rávennünk pár vérvételre is, de egyéb kísérleteket nem lehetett végezni rajta, a véréből pedig nem tudtunk meg többet az asgardi DNS-ről, mint amivel már addig is tisztában voltunk. Az egyetlen komoly siker Thor beszervezését illetően, hogy sikeresen le tudtuk másolni az európaiak által létrehozott Mjölnirt.

Thor mára szinte minden emlékét visszanyerte asgardi életéről, de hogy mi történt vele, miután a Földre került, azt még mindig rejtély övezi. Immár képes szabadon átjárni Asgardra vagy a Valhallára, és az ereje nőttön-nő – Asgardról szert tett az eredeti Mjölnirre is, amelynek viharidéző és teleportáló ereje még félelmetesebb, mint azt gondoltuk. Ha egy ilyen asgardi egyszer ellenünk fordulna, az katasztrofális végeredménnyel járna.

Kiegészítés:

Az Ezüst Utazók támadása során Thor életét vesztette – egyes források szerint szabad akaratából távozott a Valhallára, az elhullott asgardi harcosok túlvilágába.

Kísérleti alanyok – Egyéb értékelhető áttörések:

3) Barbara Denton-Norris

Az ifjú Barbara Denton-Norris, kódnevén Valkűr legalább akkora rejtély a számunkra, mint a mágia eredete és magyarázata. Korábban egyszerű ember volt, aki tréfás jelmezbe öltözött társaival próbált „szuperhős-csapatot” alapítani Oltalmazók néven – kevés sikerrel. Idővel azonban valahogy szert tett asgardi hatalomra, fegyverekre és mágiára – nem hajlandó megosztani velünk, hogyan, elemzőink pedig egyelőre nem jöttek rá, mivel érte ezt el. Szert tett egy mágikus lényre egy szárnyas ló formájában (biológusaink minden vágya, hogy tanulmányozhassák, de ez eddig nem sikerült), valamint az asgardi DNS-re jellemző elképesztő fizikai erőre, állóképességre és gyorsaságra. Az Ezüst Utazók ostroma során életét vesztette, de – bármily hihetetlen is ez – visszatért az életbe, és „megörökölte” az elhunyt Thor fegyverét, a Mjölnirt. Denton-Norris kisasszony teljes körű elemzése rengeteg kérdésre adhatna választ az asgardiak erejét illetően.

Potenciális kísérleti alanyok:

Az alábbiakban olyan asgardiak névsorát állítottuk össze, akik bizonyíthatóan érintkeztek már a Földdel, de jelenleg vagy elhunytak, vagy számunkra megközelíthetetlen helyen tartózkodnak. Balder, azaz dr. David Sunken esete különleges, mert állítólag valamilyen módon visszatért a halálból, ahogy azt tette már az asgardiak közül Thor és Barbara Denton-Norris is. Az asgardiak ezen képessége rendkívül nyugtalanító, de egyelőre egyikük sem volt hajlandó közreműködni egy behatóbb vizsgálatot illetően ezen kérdéskörben. Így viszont folyamatosan számolnunk kell eddig elhunytnak hitt asgardi fenyegetésekkel is.

A listán szerepelnek még továbbá azok a fél-asgardiak is, akik valószínűleg származásuktól fogva szintén képesek a feltámadásra, még ha ők maguk nem is feltétlenül tudják, hogyan. Néhányan közülük már vissza is tértek a halálból legalább egyszer, és ez a képesség túlságosan nagy előny az ellenség kezében, hogy ne járjunk utána az eredetének.

Asgardiak:
Loki
Balder / David Sunken
Amora
Hela
Odin
Lorelei

Fél-asgardiak:
Walter Joseph Kovacs
Stephanie Lyesmith
Jonathan Miller
Danielle Sunken
Nero Vincenzo
Emma Frost