Egyéb kísérletek

Tiltott kísérletek:

1) Az OZ-vegyszer

Mikor évekkel ezelőtt Nick Fury ezredes a S.H.I.E.L.D. megbízásából titkos tendert írt ki egy olyan szuperkatona-szérumra, amellyel képesek lennénk újra Amerika Kapitányhoz hasonló harcosokat létrehozni, a Norman Osborn által vezetett Oscorp vállalat is beszállt a versenybe. Így tett a legnagyobb üzleti riválisuk, a Hammer Iparvállalat is. Osborn eleinte nyerésre állt, de amikor két és fél év után kiderült, hogy a képletei kuszák voltak, eredménytelen kísérletei pedig elhamarkodottak, megvontuk tőle a támogatást. Nagy kudarc volt ez az Oscorp számára, de Osborn megpróbálta menteni a menthetőt. Bejelentette, hogy „véletlenül” felfedezett egy szert, amiért majd ünnepelni fogja őt a világ. Ez volt az OZ-vegyszer, amely valóban ígéretes projektnek indult, és felkeltette a figyelmünket. Ám ahogy sejtettük, a szérum még nem állt teljesen készen, és Osborn csak azért tette a bejelentést, hogy visszakapja a támogatásunkat.

Osborn több másik tudóssal, köztük dr. Otto Octaviusszal, megkezdte az OZ állatokon való tesztelését. Ezután történt a nagy áttörés: az egyik OZ-zal kezelt kísérleti pók megmart egy középiskolás diákot, Peter Parkert, aki osztályával éppen gyárlátogatáson vett részt az Oscorpnál. Félve, hogy az Oscorp illegális üzelmei nyilvánosságra kerülnek, ha Parker belehal a csípésbe, Osborn úgy döntött, megfigyelteti, majd megöleti a fiút. Mindenki legnagyobb megdöbbenésére azonban Parker pókszerű, emberfeletti képességekre tett szert. Osborn úgy érezte, ez az eset remekül bizonyítja, hogy az OZ készen áll az emberi tesztelésre, és saját magába fecskendeztette a szérumot. Dr. Octavius felügyelte a kísérletet, ami sajnos tragédiába torkollott: az egész labor a levegőbe repült, és szinte minden jelenlévő életét vesztette. Octavius és Osborn fia, Harry, aki szintén jelen volt, a túlélők között voltak – akárcsak Osborn. Az OZ azonban a baleset során mindhármukra hatással volt, bizonyítva a vegyszer kezelhetetlenségét és instabilitását.

Az eset után Norman Osborn egy gyilkos szörnyeteggé, a „Zöld Manóvá” változott, továbbá az eszét is elvesztette. Hasonló sorsra jutott fia, Harry is, aki az OZ miatt szintén egy torz rémséggé, a Vészmanóvá alakult. Dr. Octavius, akiben feltehetően ekkor már a mutáns X-gén is ott lappangott, a robbanás során ugyancsak megőrült, és a fémet irányítani képes „Doktor Octopusszá” nevezte át magát. Osbornék mára már elhunytak, Octavius pedig a Triskelion foglya, de a kétségkívül zseniális elméjét még a jövőben használni kívánjuk.

Az OZ-vegyszer legsikeresebb alanya kétségkívül az ifjú Peter Parker volt, akit a szerrel kezelt pók csípése után hamarosan Pókemberként ismert meg a világ. Ugyan az átalakulása véletlen baleset volt, mégis szerencsés baleset, és Fury tábornok parancsára a fiút megfigyelés alatt tartjuk, esetleg tovább is képezzük, amíg elég érett nem lesz, hogy csatlakozzon a Különítményhez. Az ő esete azonban kevés ahhoz, hogy az OZ-t hatékony és használható szérumnak nyilvánítsuk – a S.H.I.E.L.D. elzárta a vegyszert, minden ismert képletet és tartalékot megsemmisített, és a használatát betiltotta.

2) A Hulk-szérum

Dr. Bruce Banner már fiatalon is egészen elképesztő intelligenciával és tudományos áttörésekkel büszkélkedhetett a genetika területén, ezért egyetemi évei után a S.H.I.E.L.D. akkori vezetője, Ross tábornok szinte azonnal felkarolta, és megtette egy pittsburghi kutatóállomásunk vezetőjévé. A feladata ugyanaz volt, amellyel szinte minden tudósunk foglalkozott a II. világháború óta: létrehozni egy olyan szérumot, amellyel újra Amerika Kapitányhoz hasonló katonákat tudnánk teremteni. Hozzá hasonlóan tehetséges kollégákat is kapott, hogy együttes erővel érjenek el eredményt: dr. Richard Parkert, dr. Franklin Stormot, professzor Leonard Williamst, valamint dr. Hank Pymet.

Sajnos ez a csapat sem ért el használható áttörést, és dr. Banner türelmetlenné vált. Már volt ugyan egy félkész szérumuk, de közel sem olyan hatékony, mint az, amely létrehozta a Kapitányt – ezt a szérumot ma már a „Hulk-szérumként” ismerjük. Banner az első hibát akkor követte el, amikor egy félkész szuperkatona-szérumot saját magán próbált ki, és átváltozott egy hatalmas szörnyeteggé, Hulkká, akit csakis az ösztönök és a düh vezérelt. Végül sikerült lenyugodnia, és visszaváltozott Bannerré, de az eset óta folyamatosan megfigyelés alatt kell tartanunk.

Bannert azóta is foglalkoztatja a szuperkatona-szérum, és a mai napig nem tett le tervéről, hogy egy napon újra előállítja. Sajnos a Hulk-sejtek még mindig nem tisztultak ki a szervezetéből, és amikor újra Hulkká változott, Manhattant kis híján porig rombolta. Csak a Különítmény volt képes lecsillapítani, de addigra már végzett legalább 800 civillel. Nem adhattunk neki több esélyt: Bannert bezárattuk, majd halálra ítéltük. A kivégzése napján egy anyahajóra dobtuk eszméletlen állapotban, amelyet másodpercekkel később felrobbantottunk. Banner azonban még a robbanás előtt magához tért, Hulkká változott, és elmenekült. Később ugyan újra foglyul tudtuk ejteni, de ismét megszökött, majd a világot kezdte járni gyógymódot keresve a benne lapuló szörnyeteg ellen. Tibetben talált rá a lelki békéjére, és egy intelligensebb, békésebb, zöld Hulk lett belőle, aki azonban feldühödve bármikor őrjöngő szürke Hulkká változhat – így a mai napig első fokú veszélyforrásként kezeljük és körözzük.

Hasonló sorsra jutott Banner mentora, a pittsburghi létesítmény vendégprofesszora, Leonard Williams, aki szintén magán tesztelt egy félkész szérumot, még Banner előtt, és Hulkká változott. Feltételezhetően ez az eset sarkallta később Bannert is a szer kipróbálására. Williams azonban ilyen állapotban is képes irányítani magát, és ma már a „Tyrone Cash” álnevet használja. Amikor végre rátaláltunk Kolumbiában, hiába küldtük el legerősebb emberünket, Hadigépet, Cash ereje ellen ő sem tudott sokat tenni. Végül aztán az X-Men felbukkanása egy oldalra állította őket, és Cash hajlandó volt segíteni a közös ellenséggel szemben, de hogy a jövőben is rá lehet-e majd bírni bármiféle együttműködésre, az még kérdéses. Szintén körözés alatt áll első fokú veszélyforrásként.

Banner kedvese, Ross tábornok lánya, Betty Ross ugyancsak a Hulk-szérum áldozata lett. Amikor Banner eltűnt, Ross mindenáron meg akarta őt találni, hiszen még mindig szerette, és a S.H.I.E.L.D. egyik tudósával, dr. Jennifer Waltersszel elkészíttetett egy gyengébb Hulk-szérumot, amit beadva magának a Hulknál kisebb, de intelligensebb „Amazonná” változott. Így sietett Banner megmentésére Tibetbe, ahol azonban rátaláltunk, és sikeresen foglyul ejtettük. Amíg a szervezete nem tisztul ki a Hulk-sejtektől, elzárva kell tartanunk, hiába Ross tábornok minden tiltakozása.

Az utolsó próbálkozás egy irányítható, de mégis erős Hulk kifejlesztésére dr. Gregory Stark és Nick Fury ezredes közös projektje, egy klónozott Banner-Hulk volt. Ez a Hulk rendelkezett a Banner-féle szürke Hulk minden erejével, de mellette dr. Banner intelligenciájával is. A klón hatalmas kudarcnak bizonyult, és világossá vált, hogy Hulk erejének legfőbb forrása az állati, kontrollálhatatlan vadsága – épp emiatt nem lehet soha a S.H.I.E.L.D. hasznára.

A S.H.I.E.L.D. elzárta a szérumot, minden ismert képletet és tartalékot megsemmisített, továbbá a használatát is betiltotta. Minden Hulk-sejtekkel rendelkező egyén begyűjtése és elzárása jelenleg is egyik legfőbb feladatunk.

3) Klónok

A S.H.I.E.L.D. hivatalosan ellenzi, sőt tiltja a klónozás minden fajtáját és formáját, ám nem hivatalosan több klónozási kísérlet is zajlott már a Triskelionban.

A tudomásunkra jutott első illegális klónozások alanya Peter Parker, azaz az ifjú Pókember volt – az ő DNS-ét felhasználva a CIA és FBI közös erővel kezdett dolgozni egy tudományos projekten, melynek célja a Különítményben helyet kapott szuperkatonákhoz hasonló emberfeletti teremtmények létrehozása volt. Az amerikai kormány által pénzelt két szervezet ekkor meg volt győződve róla, hogy nem bízhatnak Nick Fury tábornokban, és ellenlépéseket kezdeményeztek a klónok segítségével. A klónkísérletek vezetésére megnyerték maguknak dr. Otto Octaviust, vagyis a bűnöző Doktor Octopust, akit a kormány nyomására adtunk át a CIA-nak és az FBI-nak. Parker DNS-ét még korábban szerezte meg egy tudós, Ben Reilly, aki ezelőtt dr. Curt Conners munkatársa volt – ő pedig köztudottan jó barátja volt Pókembernek.

Több klón is készült Parker véréből, mind más-más kinézettel és adottságokkal: az egyik teste erős volt, de szörnyen eltorzult, egy másiknak hat karja nőtt, a harmadik testéhez pedig egy leválaszthatatlan páncélt szereltek. A még ma is aktív Póknő, azaz Jessica Drew szintén ilyen klón, és ő is másmilyen lett, mivel egy kromoszóma-manipulációnak köszönhetően lánynak született. A klónozás során Parker emlékei megmaradtak Drew-ban, így lélekben továbbra is fiúnak érezte magát, ezért egy pszichológusra akarták rábízni, hogy mossa tisztára az agyát. Ám épp az agymosás előtt a klónok kitörtek a fogságból, lemészárolva a Drew-ra vigyázó ügynököket is, aki a káoszban klóntestvéreivel megszökhetett. Mára Drew kivételével az összes Pókember-klónt elfogtuk vagy kiiktattuk.

Merőben más jellegű klón az, aki a S.H.I.E.L.D. berkein belül készült, és a „Gwen Stacy” kódnevet kapta. Az első szimbionta gazdatestét, Jack Ostermant több mint két évig tanulmányozta egyik vezető tudósunk, dr. Manuel Estacado. Sikerült is egy új, módosított szimbiontát létrehoznia a tesztek alapján, ám azt nem tartottuk elfogadhatónak, hogy bárkire is „ráeresszük” azt. Létrehoztunk egy mesterséges embert, egy klónt, akit csakis azzal a céllal teremtettünk, hogy gazdatest legyen. A klónba több ember DNS-ét is belekevertük, de főként az önként jelentkezett Carol Danvers ezredesét, hogy a végeredmény elég erős legyen a szimbionta irányításához. A klónozáshoz dr. Jonathan Osterman és dr. Otto Octavius jegyzeteit használtuk fel, és a végeredmény egy egészséges, tizenévesnek tűnő lány lett, ám az elméje nem sikerült olyan erősre és érzelemmentesre, hogy a szimbiontát uralni tudja. Ez hamar kiderült, amikor a Gwen Stacy nevet kapott klónnal egyesítettük a szimbiontát, és az azonnal végzett dr. Estacadóval. A klónt el kellett zárni a Triskelion börtönrészlegébe Jack Osterman mellé, amíg nem találunk megoldást az irányítására.

Az X-Men elnevezésű, ifjú mutánsokból álló csapat hibájából Jack Osterman és Gwen Stacy megszöktek a Triskelionból, így elvesztettünk két kiváló alanyt is, és azóta sem sikerült áttörést elérnünk a szimbionta-kísérletekben. Az eset után Danvers ezredes végleg betiltotta a szimbiontagyártást és a klónozást.

Ám volt, aki nem adta fel: dr. Gregory Stark és Nick Fury ezredes közös projektje például egy klónozott Banner-Hulk volt. Ez a Hulk rendelkezett a Banner-féle szürke Hulk minden erejével, de mellette dr. Banner intelligenciájával is. A klón hatalmas kudarcnak bizonyult, és világossá vált, hogy Hulk erejének legfőbb forrása az állati, kontrollálhatatlan vadsága – épp emiatt nem lehet soha a S.H.I.E.L.D. hasznára.

A mai napig nem lehetünk tökéletesen biztosak benne, hogy a világon sehol sem foglalkoznak klónozással, mivel mára szinte rutineljárás lett, és minden országot, minden várost, minden szervezetet mi sem felügyelhetünk egyszerre.

4) Varázslók

A S.H.I.E.L.D. által felügyelt poszthumán és idegen lények között többen is mutatták jelét olyan, egyelőre besorolhatatlan „mágiának”, amely nem az X-génből, illetve más, a tudósaink által meghatározható forrásból származik. Ezeket a mágiahasználókat egyelőre jobb híján „varázslóknak” nevezzük, bár ezt a terminust javasolt a lehető legkörültekintőbben és csak a titkosított jelentésekben használni. Szigorúan véve ők nem is tartoznak a S.H.I.E.L.D. kísérletei közé, bár szeretnénk, ha közelebbről is megvizsgálhatnánk őket.

„Varázslóként” azonosítottuk rendszerünkben a két dr. Stephen Strange-et, akik magukra is a „Legfőbb Varázsló” megnevezést használták. Mindenki hallhatott már a médiából mindkettejükről: az idősebb dr. Stephen Strange zseniális agysebész volt, aki évekkel ezelőtt egy őt kitüntető estélyről hazafelé tartva terhes feleségével, bevallottan ittasan, súlyos autóbalesetet szenvedett, melyben elvesztette a nejét és a magzatot is. Ő maga összezúzta értékes kezeit – egy sebész számára márpedig az érzékeny tapintás felbecsülhetetlen, de Strange ezt is elveszítette.

Ezután magányosan és kétségbeesve utazta át a világot a csodagyógymódot keresve, de nem találta meg. Végül a vagyona is elapadt megszállott vándorlásai során, és Strange még kétségbeesettebbé vált. Aztán a fülébe jutottak bizonyos pletykák egy emberről Tibetben, aki állítólag csodákra képes. Mivel nem volt vesztenivalója, Strange keresztülverekedte magát a Himalája fagyott meredélyein.

Végül rátalált az emberre, aki örökre megváltoztatta az életét. Beavatta őt az ősi, misztikus művészetekbe, melyeket a modern kor elfelejtett. Strange nem lelte meg, amit keresett, ám helyette sokkal többet talált. Saját feljegyzései szerint rálelt a lét olyan céljára és értelmére, melyekről addig fogalma sem volt.

Miután visszatért a civilizációba, Strange New Yorkban telepedett le, és magához vett egy szolgát, Wongot, akinek a családja már évek óta misztikus mestereket szolgált. Befogadott egy tanítványt is, Cleát, akivel később összeházasodtak. Egy nap Strange különös körülmények között eltűnt, és azóta sem látta senki. Az eltűnéséről nekünk sincsenek további információink, ahogy arról a tibeti személyről sem, akitől állítólag a hatalmát nyerte, de feltételezéseink szerint nem e világi lény lehetett.

Clea ekkor már terhes volt az ifjabb Stephennel, de ennek ellenére útra kelt, hogy felkutassa férjét. Nem járt sikerrel, ezért örökre elfordult a mágia világától, és fiát is abban a tudatban nevelte, hogy apja egy autóbalesetben halt meg. Amikor azonban Stephen betöltötte 21. életévét, Wong felkereste, és elmondta neki az igazságot apjáról, majd megkérte, hogy legyen ő az utódja. A szárnyai alá vette a fiút, és megtanított neki mindent, amit apja is tudott. Az ifjabb Stephen gyorsan tanult, és hamarosan ő lett az új Doktor Strange, az új „Legfőbb Varázsló”.

Az ifjabb Strange a nyilvánosság elé lépett, és igen gyorsan nagy hírnévre tett szert, ám az élete neki is olyan tragikus hirtelenséggel ért véget, mint apjának: amikor Gah Lak Tus és az Ezüst Utazók a világunkra törtek, valamilyen módon átszakadt a határ a Föld és egy démoni létsík között, amelyen egy Dormammu nevezetű démon jött át, és végzett Strange-dzsel.

Dormammut végül sikeresen ártalmatlanították, és emberi formát öltve azóta is elkülönítve tartjuk őt egyik létesítményünkben. Érdekes módon a fiziológiája egy átlagos emberé, és egyelőre semmilyen lényeges információt nem tudtunk meg tőle, mivel ellenáll mindenféle vallatási módszernek. Az asgardi látomásokból azonban arra következtetünk, hogy még legalább egy olyan személy létezhetett valamikor, aki a „Legfőbb Varázsló” titulust használta.

5) Démonok

A varázslókhoz hasonlóan a démonok faja is egyelőre a besorolhatatlan „mágia” eredménye lehet, amely nem az X-génből, illetve más, a tudósaink által meghatározható forrásból származik. A „démon” kifejezést is tanácsos a lehető legkörültekintőbben és csak a titkosított jelentésekben használni, különösen vallásos környezetben. Szigorúan véve ők sem tartoznak a S.H.I.E.L.D. kísérletei közé, bár szeretnénk, ha közelebbről is megvizsgálhatnánk őket.

Az eredetükkel kapcsolatban nem tudunk másra, csak legendákra, vallásos szövegekre és hiedelmekre alapozni. Ezek szerint számos démoni lény rejtőzik abban a dimenzión kívüli realitásban, amelyet mi, földi emberek, nemes egyszerűséggel Pokolnak vagy Sötét Létsíkoknak hívunk. A démonok, akik itt élnek, az emberi lelkek végtelen kínzásával foglalkoznak, és sokukra illik az „ördög” megnevezés is. Legtöbbjük feltehetően a saját vallási pantheonjuk bukott angyalai vagy istenei, mások ősi istenek degenerált utódai. Őket kisebb rangú démonok és más talpnyalók szolgálják, akik gyakorta halandó, elkárhozott emberek. Egyvalami közös bennük: óriási hatalom birtokosai, és ezért komoly fenyegetést jelentenek minden haladó világra.

Mephisto minden démon közül az egyik leghatalmasabb, eredete ismeretlen. Ősidők óta a Sötét Létsíkok nevű realitás egyik teljhatalmú ura. A földi halandók őt tekintik az abszolút, vegytiszta gonosznak, a Sátánnak, ha úgy tetszik, aki a bűnösök lelkét örökké tartó kínzásokkal sanyargatja. Ő maga is gyakorta tetszeleg az emberek által róla elképzelt alakban, vérvörös testű, patás lényként, de szívesen vesz fel emberibb kinézetet is. Teljes neve Mephistoteles, amely nevet Faust legendáiból vette át. Eredeti neve szintén ködbe vész, de legtöbbször Sátánként vagy Sötét Nagyúrként emlegetik. Mephisto tehát nem a bibliai értelemben vett Sátán, még csak a keresztény hitvilághoz sincs köze, de mégis ahhoz áll talán a legközelebb.

Az udvartartása alacsonyabb rendű démonokból áll, akik vagy született démonok, vagy halandó emberi testbe kényszerítettek, vagy olyan halandó emberek, akik a varázslás és a mágia révén léptek kapcsolatba vele és ajánlották fel életüket. Az elhullott bűnösök lelkét is megtaláljuk seregének soraiban, ám Mephisto igazán akkor érez kéjt és kihívást, ha tisztességes, ártatlan lelkeket toboroz maga köré, akiket saját sötét lényével fertőz meg és így csábít át, általában neki kedvező szerződések segítségével. Mephisto nem csak a földi világból szerez lelkeket, hanem az egész galaxis az ő játszótere. A hatalma és ereje emberi mércével felfoghatatlan, így nem is csoda, hogy a birodalmak nagytanácsa, amely a világegyetem legnagyobb befolyással bíró természetfeletti lényeiből állt, őt tartotta az élők világának egyik legkomolyabb fenyegetésének.

Állítólag hosszú ideig háborúban állt a Sötét Létsíkokban egy a hatalmára törő másik démonnal, Dormammuval, de erről a háborúról nincsenek pontos információink. Mivel Dormammu mára minden hatalmát elvesztette, és a fogságunkba került, így a Pokol ismét csakis Mephistóé, bár bizonyos források szerint voltak és lehetnek is még kihívói a magasabb rendű démonok között. Szintén meg nem erősített források szerint egyik emberből lett démoni rabszolgája, aki „Szellemlovas” névre hallgat, segítségünkre lehetne az ellne irányuló küzdelemben, de ezt a kétes információt egyelőre nem vesszük alapul semmilyen stratégiához.

Sajnos Dormammuból, a másik egykori, nagy hatalmú démonnagyúrból, a mai napig nem sikerült semmilyen módszerrel információkat szereznünk a Sötét Létsíkokról és lakóiról. A jelenleg átlagosnak tűnő emberi testben raboskodó Dormammu még a telepátiának is ellenáll, de vallatóink nem adják fel, hogy valami hasznosat tudjanak meg tőle, amivel felvehetnénk a versenyt ezekkel az ismeretlen eredetű lényekkel.

6) Vámpírok

A varázslók és démonok mellett egyelőre a vámpírok faja is javarészt ismeretlen terület a S.H.I.E.L.D. számára – a mai napig nem sikerült egyetlen, használható példányt sem kézre kerítenünk, ám a létezésükre több megcáfolhatatlan bizonyítékunk is van. Sajnálatos módon a vámpírokat rendkívül nehéz elkábítani vagy meglepni, a haláluk után pedig teljesen szétporladnak, így ilyen formájukban már nem használhatók semmilyen vizsgálathoz.

Hogy honnan származnak, arra sincs egyértelmű válaszunk, mindössze régi legendákra, történetekre és egyéb írásos feljegyzésekre támaszkodhatunk. A legelső közülük feltehetőleg maga a híres-hírhedt, bár a civilek számára csupán kitalált Drakula lehetett. Egy 1462-ből származó szöveges emlék alapján amikor a török Európa határán állt, fenyegetvén a keresztény világot, egy erdélyi román harcos, a Sárkányrend lovagja, szállt szembe velük – ő volt Drakula. A serege élén ugyan győzelmet aratott, és visszaverte a török hódítókat, ám ezzel rendkívüli módon felbőszítette ellenségeit. A bosszúvágyó törökök egy kisebb létszámú, beszivárgó osztaggal behatoltak a kastélyába, és mindenkit lemészároltak odabent: a szolgálókat, az ott menedéket kérő falusiakat, valamint a hadúr szeretett feleségét és gyermekeit.

Mikor Drakula katonáival visszatért otthonába, már csak a kihűlt tetemeket találta. A férfi először összetört, térdre rogyott, majd éktelen haragra gerjedt, és elátkozta Istent, akiért az életét kockáztatta. Megtagadta vallását, eldobta minden emberségét, és a szívéből minden szeretet kiveszett, hogy átadja a helyét a dühnek, bosszúvágynak és sötétségnek. Többé nem tett különbséget török és román, férfi és nő, gyermek és felnőtt között. Gondolkodás nélkül mészárolt le mindenkit vak, elkeseredett ámokfutásában. A lehető legbrutálisabb módon végzett áldozataival, akiknek a vérét a Sötét Hatalmaknak ajánlotta – cserébe csak annyit kért, hogy örökké élhessen, és folytathassa az emberek gyilkolását az idők végezetéig. Hogy mi módon, az egyelőre rejtély, de Drakula kívánsága valamiképpen teljesült, sőt a vámpírlétét képes volt másokba is „átörökíteni”. Az átváltozása mögött feltehetőleg démoni vagy egyéb mágikus közbeavatkozás állhatott.

Mivel ezek a lények már nem is élők, de holtak sem, szinte semmi sem sebzi őket, csak a Nap fénye égetheti fel a testüket – pár pillanat alatt nyílt napfényen teljesen elégnek. Érthető tehát, hogy az éjszakába és a föld alá menekültek, miközben az évek és évszázadok alatt jócskán fejlődtek az ő módszereik is. A mai napig köztünk élnek, de felettébb ravaszak és óvatosak, kerülnek minden nyílt konfrontációt, ezáltal még egyetlen „fészküket” sem sikerült megtalálnunk, habár már annyit legalább tudunk, hogy napjainkban elsősorban Európában aktívabbak.

A napfény mellett másik komoly gyenge pontjuk a szívük: hiába nem ver már, ha az megsemmisül, akkor a vámpír maga is. A másik módszer a kiiktatásukra a test teljes elpusztítása (például erős napfény vagy tűz által). Hogy fennmaradjanak, rendszeresen vért kell fogyasztaniuk, ám ezen kívül semmilyen más táplálékra vagy folyadékra nincs szükségük. Holtsápadt bőrük, a pulzus és a testhőmérséklet hiánya, valamint természetellenesen hegyes és nagy szemfogaik alapján könnyű felismerni őket. Regenerációra is képesek: a zúzódások és apróbb sebek perceken belül eltűnnek róluk, akár harc közben is, ugyanakkor a tűz és a napfény okozta sérülések, illetve minden komolyabb sebesülés vagy végtag elvesztése már csak pihenéssel és koncentrálással gyógyíthatóak – ehhez pedig az átlagosnál több vért is kell fogyasztaniuk, hogy új erőre kapjanak.

Két körözött személy is feltehetőleg közéjük tartozik, ám ők már nem egyszer mutattak hajlandóságot egy esetleges együttműködésre is velünk. Ez lehet az egyetlen esélyünk, ezért Danvers ezredes parancsára folyamatosan próbáljuk felvenni a kapcsolatot TITKOSÍTOTT ANYAG nevű egyénekkel.

Engedélyezett kísérletek és fejlesztések:

Az alábbiakban azokat a S.H.I.E.L.D. és az amerikai kormány által hivatalosan is jóváhagyott kísérleteket és fejlesztéseket soroljuk fel (a teljesség igénye nélkül), amelyeket katonai célokra is lehet használni, ezért folyamatos felügyelet alatt tartunk minden ilyen jellegű tudományos áttörést.

Vasember-technológia – Kizárólagos fejlesztő és felhasználó Tony Stark
A Pym-féle méretváltoztató szérum – Dr. Hank Pym széruma, a halála után a felhasználási jog a S.H.I.E.L.D.-re szállt
Rakétaemberek – A Vasember-technológia egyszerűsített másolata Tony Stark engedélyével, a S.H.I.E.L.D. birtokában
Kibernetikus erőnövelő testrészek – A S.H.I.E.L.D. által fejlesztve és tökéletesítve
Robotok – Dr. Hank Pym és az AIM kísérletei alapján a S.H.I.E.L.D. által fejlesztve és tökéletesítve, mesterséges intelligenciák létrehozása azonban SZIGORÚAN TILOS

A lista folyamatosan bővül.