A birodalmak nagytanácsa

A dokumentum a látomást megtapasztaló szemtanúk leírásai alapján készült.

Különös helyen járunk, amely valahol… téren és időn kívül létezik.

Mintha egy csillagtalan világűr-szegletben lennénk. Tökéletes vákuumban, a semmi közepén… de valami mégis mozog és fénylik a látótér közepén. Ahogy közelebb megyünk, feltűnik egy forma… egy afféle… mágikus szimbólum, amelynek hat pontja van, és egy nagyobb közepe. A mérete óriásinak tűnik, bár nehéz megállapítani, pontosan mekkora így, hogy semmihez sem lehet viszonyítani.

De nem telik el sok idő, és máris lehet mihez viszonyítani… illetve kikhez. Nagyjából emberi méretű alakok tűnnek fel a hat ponton egy-egy fényes villanással.

Az első alak nem ismeretlen: a félszemű, ősi asgardi isten, a Mindenek Atyja, Odin érkezik meg.

Teljes harci díszben és királyi pompában jelenik meg, de nem fizikai valójában… Inkább mintha egy szellem lenne, mintha csak afféle kivetülés érkezne a valódi Odin helyett. Nyilván így, lélekben képes csupán jelen lenni ezen a helyen, ahol nincs semmi és senki.

Így érkeznek a többiek is.

Odint egy kék bőrű férfi követi szintén királyi pompában, bár mégis egészen más jellegű öltözékben. Odinnál talán valamivel fiatalabbnak tűnik, de a legkevésbé sem kisebb hatalmúnak.

Ezután egy férfi és egy női alak érkezik, bár őket már nehezebb kivenni… Palástok és kendők borítják a testük nagy részét, az arcuk sem látható túl jól, bár az világos még így is, hogy ők eddig a legkevésbé emberszerűek. A női alak áll elöl, mögötte a férfit szinte teljesen eltakarja.

Ezt követően ismét ketten érkeznek, és ismét egy férfi és egy nő, bár most a férfi alak áll előrébb, és a nőt takarja ki. Ő már sokkal inkább emberszerűbb – ősz hajával és bölcs tekintetével inkább tűnik tudósnak vagy tanárnak, mint uralkodónak vagy harcosnak. Az öltözete viszont neki is teljesen idegen.

Végül ismét ismerős alak érkezik – egy újabb asgardi a Halál Úrnőjének, Helának a személyében.

A nagy hatalmú jelenlévők pár percig farkasszemet néznek egymással… a percek csigalassan peregnek le… majd Odin végre megszólal.

- Barátaim – köszönöm, hogy eljöttetek. Rég volt már rá példa, hogy így, együtt kelljen tanácsot ülnünk, de a helyzet megkívánta. Köszönöm, hogy a hívásomra összegyűlhettünk a világaink határát képező senki földjén. Ígérem, nem rabolom sokáig a drága időtöket.

A kék bőrű férfi hirtelen közbeszól. Ahogy beszélnek, a hangjuk mintha folyamatosan módosulna, és amikor eléri a hallgatókat, már az illető anyanyelvére fordítja azt át egy varázslat vagy valamilyen ismeretlen eszköz. Így érthetik mindenki szavait e vízió látói is.

- Már megbocsáss, Mindenek Atyja, de még nem vagyunk itt mind. A hatodik ág még üres. Hol van Jotunheim úrnője, királynéd, a fenséges Karnilla?

Odin egy pillanatra lehajtja a fejét, majd válaszol.

- Ő… nem lesz jelen, Thakorr, Atlantisz Ura. Épp ez lenne a találkozónk témája, barátaim. Karnillával… az utóbbi időben meglehetősen elmérgesedtek a vitáink. Nem állítom, hogy ez nem az én hibám volt. Sosem tudta elfogadni más hitveseimtől származó két másik fiúgyermekemet, de én ugyanúgy szeretem mindhármukat. Mint tudjátok, Jotunheim népe elfogadta királynőjeként, hogy így oldjuk a feszültséget birodalmaink között, de Karnilla most ezt a helyzetet úgy használta ki, hogy kilépett a tanácsunkból, és a jégóriásokat az eddigieknél is komolyabban ellenünk fordította. Már őket tekinti a népének. A háború tehát folytatódni fog, bárhogy is küzdöttem a békéért. A fiaim mind velem maradnak, és Asgardért fognak harcolni, de még így sem tudhatom, mi lesz a harcok végkimenetele. A hitvesi vitáink gyilkos háborút szültek. Szégyellem magam, és ha ti, barátaim, úgy ítélitek, hogy ezért a bűnért már én sem tartozhatom közétek, úgy döntsetek, és kilépek a tanácsból.

Pár másodpercnyi csend után a Thakorrnak nevezett kék bőrű férfi, Atlantisz Ura válaszol.

- Részemről a döntés egyértelmű, Mindenek Atyja. Bár mindig is voltak közöttünk súrlódások a Földet illetően, és sosem értettem, miért avatkozol bele a primitív szárazföldlakók életébe oly gyakran… én melletted állok. Álszent lennék, ha nem tudnám, hogy a szerelem még a legnagyobbakat is képes megbolondítani. Nekem is… volt már kétes döntésem, amikor hitvest választottam magam mellé, de te akkor is kiálltál mellettem. Ellenzem a tanácsból való távozásodat.

A Thakorr után érkező, furcsa kinézetű pár női tagja emeli most szóra a száját.

- Mi sem fogunk ellened fordulni, Mindenek Atyja. Hibáztál, igen – de ez a hiba eltörpül a sok jó és nemes cselekedet mellett, melyeket már végrehajtottál a birodalmadért és a Föld kezdetleges, halandó népeiért. Az egyetlen kérésünk, hogy ahogy eddig is, úgy ezután is tegyél meg mindent, ami szükséges, a békéért. Ha túl hosszúra nyúlik, Asgard és Jotunheim háborúja csak tragédiát fog hozni mindenkinek és mindenhol. Hitvesem és Uram, Attilan Királyi Családjának Feje, a Nagy Agon nevében szólottam én, Rynda, Attilan Királynője.

Az attilani pár férfi tagja, a sötétbe burkolózó Agon bólint Rynda mögött, majd a szót az ősz hajú férfi veszi át.

- Én is mindkettőnk, a sajátom és kedvesem nevében is szólok, amikor azt mondom, egyetértek az előttem szólókkal. Ellenzem a kilépésedet, Mindenek Atyja, és ezzel ellenzi népem, az Örökkévalók minden tagja is, Titanos, Acheron és Halcyon bolygóinak szövetsége, valamint a Végtelen Feltámadás birodalmának minden alattvalója. Én, A’Lars szólottam a magam és hitvesem, Sui-San nevében a Végtelen Feltámadás uraként és úrnőjeként, valamint a birodalom népeinek képviseletében.

Ezután mindenki egy emberként, kissé félve és bizonytalanul tekint Helára – aki kényelmes lassúsággal és jéghideg, fagyos hanggal folytatja a sort.

- Mit vártok? Hogy majd én, egyedüli ellenzőként felszólalok a Mindenek Atyja ellen? Nem. Nekem is van jobb dolgom, mint az élők ügyes-bajos dolgairól vitázni itt veletek. Én sem ellenzem, hogy Odin a tanács tagja maradjon. A végén úgyis mindnyájatokat elér a halál. Halhatatlanok? Örökkévalók? Istenek? Akárhogy nevezitek magatokat, mindenki meghal. Van, aki előbb, van, aki utóbb… de senki sem élhet igazán örökké. Ez a háború viszont csak több munkát rótt a nyakamba, szóval, ha nincs más, távoznék.

Odin azonban még maradásra inti Helát.

- Várj, kérlek. Először is… köszönöm, barátaim. Köszönöm a belém vetett bizalmat. Igyekszem megszolgálni az elkövetkező sötét időkben. Kívánom, hogy nektek soha ne kelljen megtapasztalni ezt… Thakorr, szálljék áldás Atlantiszra, népére, a hitvesedre és újszülött fiadra. Agon, Rynda – tündököljék örökké Attilan birodalma a Földön, és kormányozzátok a bolygót békében Atlantisszal. Áldást kívánok a ti népetekre és a ti fiúgyermeketekre is, aki egy napon követ majd benneteket a trónon. A’Lars, Sui-San – hasonló áldást és békét kívánok a Végtelen Feltámadás népeinek, ikerfiaitoknak, és ne hagyják az istenek, hogy az egyre terjeszkedő Skrull Birodalom elérhessen titeket is. Kívánom továbbá, hogy új szövetségetek a Kree Birodalommal végre megoldást hozzon a Világok Pusztítója ellen… akivel idővel mindnyájunknak szembe kell majd néznie.

A megszólítottak mind meghajolnak Odin szavai előtt, majd a Mindenek Atyja folytatja.

- Továbbá még annyit kérnék tiszteletteljesen – és ez főként Atlantisz és Attilan uralkodóinak szól –, hogy gondolkodjatok a korábbi javaslatomon, miszerint idővel emeljünk ki egy Kiválasztottat a Föld jelenleg fejlődő civilizációi közül. A szárazföldeken lakó és fejlődő halandó emberekben nagy lehetőségek rejlenek… Higgyetek nekem. Az életük rövid, a létük talán gyarló – de a láng, minél rövidebb ideig ég, annál erősebben világít. És az emberek igen rövid ideig égnek. Ha kiemelünk közülük egyvalakit, aki fogékony a mágiára és a tudományokra is, egy… afféle Legfőbb Varázslót, akkor ő kordában tudná tartani a Midgard felé egyre inkább érdeklődő Sötét Dimenziók lakóit. Nem várhatjuk el, hogy mindig Asgard, Attilan vagy Atlantisz óvja meg őket, de azt sem hagyhatjuk, hogy Mephisto kénye-kedve szerint játszadozzon a halandók lelkeivel. Nemde?

Némi gondolkodás után Thakorr végre biccent egyet.

- Még nem állnak készen, hogy beavassuk őket a rejtett mágiák és tudományok világába, de… rendben, ha lesz alkalmas jelölt, akinek tiszta ez elméje és a szíve, és valóban erősebb a lángja, mint a többi halandóé, visszatérhetünk a témára, Mindenek Atyja. Atlantisz nem ellenzi. Szemmel tartom majd a szárazföldlakókat.

Odin megkönnyebbülésére az attilani pár is beleegyezik a dologba, így a Mindenek Atyja örömmel zárja le az ülést.

- Jól van hát. Köszönöm… és a birodalmaink szövetsége közötti erő kísérjen mindnyájunkat az elkövetkező időkben. A tanácsot, melyet összehívtam, ezennel lezárom. Sok dolgunk van, barátaim… Térjünk vissza népeinkhez.

Ezzel Agon és Rynda, A’Lars és Sui-San, valamint Thakorr lassan, egy-egy villanással eltűnnek a mágikus helyszínről… csak Odin és Hela maradnak. Hela gúnyos mosolyt villant a Mindenek Atyja felé.

- Hát elhallgattad előlük, Odin? Elhallgattad az igazságot… de már tudod, igaz? A Ragnarök elkerülhetetlen. Az Asgard és Jotunheim közötti háború csakis Asgard pusztulásával érhet véget – és minden asgardi halálával. Elodázhatod, húzhatod a háborút, de a végkifejlet ez lesz.

- Hela! Kérlek… hallgass. Jól tudom én is. Minden jel erre mutat, minden út a Ragnarökhöz vezet. Tudom… de a saját sorsom kovácsa én leszek. Felkészülök a végre, és pontosan eltervezek mindent. Neked is nagy szerepet szánok… és ha segítesz, hajlandó vagyok… bizonyos engedményeket tenni az irányodban.

- Engedményeket…? Miféle engedményeket, Odin? Ne nevettess! Semmit nem adhatsz, amire szükségem lehet. Tiéd az Élet, enyém a Halál. Ez az Idők Kezdete óta így van. Ha mind meghaltok, az csak növeli az én erőmet.

- Hrrm… Igen, de tudom, hogy van egy titkos vágyad. Te is… vágysz az életre bizonyos formában. Istennő vagy, de mégis nő… és anyai ösztönök ébredeznek benned. Ha segítesz, feloldom a megegyezésünk azon pontját, miszerint a Halál Birodalmában nem hozhatsz világra új életet. Engedélyezem, hogy legyen egy gyermeked, ha találsz megfelelő apát.

Hela szemei erre a kijelentésre egy pillanatra elkerekednek… majd lassan válaszol.

- Sikerült felkeltened az érdeklődésemet, Odin. Jól van… hallgatlak.

Majd a két isten kettesben folytatja a megbeszélést… és a kép lassan elmosódik, a hangok elhalkulnak, a vízió pedig véget ér.

A dokumentum a látomást megtapasztaló szemtanúk leírásai alapján készült.

Különös helyen járunk, amely valahol… téren és időn kívül létezik. Egy csillagtalan világűr-szegletben. Tökéletes vákuumban, a semmi közepén.

Ismét feltűnik az a bizonyos forma… egy afféle… mágikus szimbólum, amelynek hat pontja van, és egy nagyobb közepe. A mérete óriásinak tűnik, bár nehéz megállapítani, pontosan mekkora így, hogy semmihez sem lehet viszonyítani.

Most csupán egyetlen személy áll a szimbólum egyik pontján. Egy férfi… köpenyben, mágikus jelekkel díszített ruházatban, bajusszal és őszes, fekete hajjal.

Doktor Strange, a Legfőbb Varázsló.

Az ő neve senkinek sem ismeretlen. Mindenki hallhatott már a médiából a híres dr. Stephen Strange-ről, a zseniális agysebészről, aki évekkel ezelőtt egy őt kitüntető estélyről hazafelé tartva terhes feleségével, bevallottan pityókásan, súlyos autóbalesetet szenvedett, melyben elvesztette a nejét és a magzatot is. Ő maga összezúzta értékes kezeit – egy sebész számára márpedig az érzékeny tapintás felbecsülhetetlen, de Strange ezt is elveszítette.

Ezután magányosan és kétségbeesve utazta át a világot a csodagyógymódot keresve, de nem találta meg. Végül a vagyona is elapadt megszállott vándorlásai során, és Strange még kétségbeesettebbé vált. Aztán a fülébe jutottak bizonyos pletykák egy emberről Tibetben, aki állítólag csodákra képes. Mivel nem volt vesztenivalója, Strange keresztülverekedte magát a Himalája fagyott meredélyein.

Végül rátalált az emberre, aki örökre megváltoztatta az életét. Beavatta őt az ősi, misztikus művészetekbe, melyeket a modern kor elfelejtett. Strange nem lelte meg, amit keresett, ám helyette sokkal többet talált. Saját feljegyzései szerint rálelt a lét olyan céljára és értelmére, melyekről addig fogalma sem volt. Ez az eredeti Doktor Strange története.

És most ő áll itt, teljes valójában. Láthatóan gondterhelten, türelmetlenül… amíg végre felbukkan két újabb alak szemben vele. Egy férfi és egy nő. A férfi fekete-fehér ruhát visel, a tekintete komor és üres, a homlokából pedig furcsa kis eszköz áll ki. A nő gyönyörű, de a bőre zöldes színű, a haja helyén pedig több tucat, sziszegő kígyó tekereg.

Strange arca kissé felderül.

– Hála az égnek! Azt hittem, senki nem jön el… Blackagar Boltagon nagyúr, Attilan Fekete Villáma, és Medusalith Amaquelin úrnő, a csodálatos Medúza. Megtiszteltek a jelenlétetekkel.

A Fekete Villámnak nevezett férfi végig néma marad, helyette Medúza válaszol. Ahogy beszél, a hangja mintha folyamatosan módosulna, és amikor eléri a hallgatókat, már az illető anyanyelvére fordítja azt át egy varázslat vagy valamilyen ismeretlen eszköz. Így érthetik a nő idegen szavait e vízió látói is.

– A gyarló emberek közül csupán benned látunk annyi erőt és kitartást, amely méltó lehet a tiszteletünkre, így szívesen jöttünk. Bár férjem és én sejtjük, miről akarsz beszélni, te pedig jól tudod, mi lesz a válaszunk.

– Hm… Igen, ettől tartottam. De akkor sem adhatom fel, hát megkérdem: számíthatok a segítségetekre a Föld megmentésében?

– A Föld elveszett. Akár segítünk, akár nem. A válaszunk tehát: nem.

– Kérlek… Asgard csodás birodalma porrá égett. Atlantisz az óceán mélyére süllyedt. A Végtelen Feltámadás pedig a gonosz kezére jutott a Titanos megsemmisülése óta. Mindhárom egykor virágzó civilizációt elárulta az előző uralkodók fia. Hercegek voltak, akik mindenképp megörökölték volna atyjuk trónját, de ehelyett elragadta őket a sötétség, és a pusztulás és káosz oltárán áldozták fel otthonaikat. Egyedül ti vagytok méltó örökösei Agon nagyúr és Rynda úrnő hagyatékának, és Attilan a ti uralmatok alatt még mindig dicső nemzet.

– Köszönjük, varázsló, de nem véletlenül rejtőzünk a halandók elől. Nem kívánunk beavatkozni, jól tudod. Mi tanulunk Asgard hibájából, és távol maradunk az emberek ügyeitől.

– De Attilan is a Föld része! Felelősséggel tartoztok! Asgard, Atlantisz és a Titanos bukása egyértelmű jele annak, hogy az univerzumban a sötét erők egyre nagyobb hatalomra tesznek szert! A Világok Pusztítója mozgolódik, a Chitauri beépült az emberek közé, a Sötét Létsíkok lakói pedig egyre könnyebben lépnek át a mi világunkba. Egyértelmű, hogy Mephisto is csak addig nem hallat magáról, amíg a háborúja Dormammuval eltereli a figyelmét rólunk… de már az sem tart soká.

– Elég, varázsló. Nem tehetünk semmit. Attilan fennmaradásának záloga, ha semleges marad. Elődeink halála után döntött így birodalmunk jogos ura és férjem, Agon nagyúr fia, Boltagon nagyúr.

Ezzel a Medúza mellett álló Fekete Villám biccent egyet, mire Strange nagyot sóhajt.

– Értem… és elfogadom a döntéseteket. Akkor egyedül folytatom a küzdelmemet, mert Hela, a Holtak Úrnője most sem jelent meg, vagyis teljesen kivonta magát a tanácsunk ügyeiből. Véghez viszem a feladatot, amelyben az elődöm elbukom. Megóvom a világomat a Sötét Létsíkoktól, de nem tudom, lesz-e erőm még a kozmikus fenyegetések ellen is…

– Ahogy gondolod, varázsló. Mi mindig szívesen meghallgatunk, de többet nem tehetünk. És ne feledd: az ajánlatunk még mindig áll. Boltagon nagyúr szívesen lát népünk soraiban, és ez nagy ritkaság egy halandó ember esetében. De te kivívtad a megbecsülését. Ha feladod a harcot, jöjj, és élj velünk.

Ezzel Fekete Villám és Medúza, Attilan ura és úrnője egy villanással eltűnnek… Doktor Strange pedig reményvesztetten, magányosan tekint a semmibe.

A dokumentum a látomást megtapasztaló szemtanúk leírásai alapján készült.

Ismét különös helyen járunk, amely valahol… téren és időn kívül létezik. Különös, de korántsem ismeretlen hely ez.

Mintha egy csillagtalan világűr-szegletben lennénk. Tökéletes vákuumban, a semmi közepén… de valami mégis mozog és fénylik a látótér közepén. Ahogy közelebb megyünk, feltűnik egy forma… egy afféle… mágikus szimbólum, amelynek hat pontja van, és egy nagyobb közepe. A mérete óriásinak tűnik, bár nehéz megállapítani, pontosan mekkora így, hogy semmihez sem lehet viszonyítani.

Most már semmi kétség: ez ismét a birodalmak nagytanácsának szokásos „tanácsterme”, már ha lehet így nevezni ezt a világok közötti dimenziószegletet.

Jelen vannak már a jól ismert nagyurak és úrnők is a szimbólum hat pontjából ötön – persze nem fizikai valójukban, inkább csak afféle szellemszerű kivetülésként, mint mindig: a félszemű, ősi asgardi isten, a Mindenek Atyja, Odin…

… a kék bőrű férfi, királyi pompában, bár mégis egészen más jellegű öltözékben, Atlantisz ura, Thakorr…

… egy férfi és egy nő, akiknek az alakját nehéz kivenni, hiszen palástok és kendők borítják testük nagy részét, de még az arcuk sem látható túl jól, Attilan királyi családjának fejei, Agon és Rynda…

… az ősz hajú, bölcs tekintetű, inkább tanárnak vagy tudósnak tetsző A’Lars és a háttérben nem is látható hitvese, Sui-San, a Végtelen Feltámadás szövetségének ura és úrnője…

… valamint természetesen a jól ismert Hela, a Halál Úrnője a Valhallából.

Ezúttal már javában zajlik egy megbeszélés, amelynek a jelek szerint a végét láthatjuk. A szó a Mindenek Atyjánál, Odinnál van éppen.

– … és mint mindig, ezúttal is hálásan köszönöm a türelmeteket és részvételeteket, barátaim. Már csak egyetlen napirendi pontunk van, de úgy vélem, ezt hamar le is tudhatjuk. Attilan Királyi Családjának Feje, a Nagy Agon nevében kíván felszólalni Rynda, Attilan Királynője. Hallgatunk.

Ezzel a palástokba burkolt Rynda szólal fel.

– Köszönöm, Mindenek Atyja. Bár Attilan Királyi Családja mindig is elítélte a rosszindulatú pletykákat, attól tartok, ami most a fülünkbe jutott, nem tűnik alaptalan aggodalomnak. Hozzátok intéznénk kérdésünket, A’Lars és Sui-San, a Végtelen Feltámadás ura és úrnője, és kérünk, a Titanos, Acheron és Halcyon bolygóinak szövetsége nevében válaszoljatok: igaz, hogy a Főnix ismét ébredezik? Amennyiben igen, képesek vagytok még uralni, vagy közbe kell avatkoznunk?

Egy pillanatra fagyos csend borul a nagytanácsra, és a Főnix nevének hallatán láthatóan mindenki összerezzent egy pillanatra – még Hela is. A riadalom elülte után aztán az ősz hajú A’Lars megköszörüli a torkát, és válaszol.

– Nos, kétségtelen, hogy akadtak mostanság… anomáliák a Főnix Erőben, de ezt nem is tagadtuk soha, és minden szükséges információt megosztottunk veletek. Ám megnyugtatnék mindenkit, hogy a Főnix továbbra is szunnyad, és semmi, hangsúlyozom, semmi jele annak, hogy hosszú álmából ébredezne. A válaszunk tehát: nem, a Főnix nem ébredezik, és igen, képesek vagyunk uralni az erejét. Továbbá újfent megkérnék minden jelenlévőt, hogy ne avatkozzanak a Főnix ügyeibe, bízzák azt ránk, illetve ne is kémkedjenek utána.

Ekkor Thakorr csattan fel kissé haragosan.

– Már ne is haragudj, A’Lars nagyúr, de magáról az univerzum egyik legnagyobb hatalmáról beszélsz! Épp elég gondunk van a Világok Pusztítójával és a Sötét Létsíkokkal, és akkor még nem is beszéltem a Skrull Birodalomról és a nem éppen segítőkész Kree Birodalomról! Ha a jelenlegi ingatag helyzetben még a Főnix is elszabadulna, az könnyen jelenthetné mindnyájunk végét! Nem, ezt nem hagyhatjuk… Talán tagadod, hogy épp a te egyik fiad, Thanos folyton-folyvást a Főnix Erő körül ólálkodik?

Ekkor már A’Lars is kezdi elveszíteni a türelmét.

– Ezt meg honnan…? Úgy, szóval mégis vannak kémeitek köztünk! Másképp ezt nem is tudhatnád, Atlantisz Ura! Nos, ezúton közölném, hogy Thanost csupán gyermeki kíváncsiság hajtja, amely nem idegen a te sarjadtól, Namortól sem! De míg Thanost legalább kordában tartja nála megfontoltabb fivére, addig Namort senki sem fogja tudni megfékezni, ha a származása miatt érzett szégyene egy nap felülkerekedik rajta, és bosszúvágyat szül benne!

Ez az a pillanat, amikor Odin közbeszól, megakadályozva, hogy botrányba fulladjon a megbeszélés.

– Kérlek benneteket, elég! Ennek a nagytanácsnak az alapja az egymásba vetett bizalom! Mind csupán a legjobbat akarjuk birodalmainknak és a teljes univerzumnak! Megkaptuk a választ A’Lars nagyúrtól, amit köszönünk. Van még valakinek bármiféle mondanivalója? Esetleg van köztünk olyan, aki nem bízik a másik ítélőképességében?

Ekkor végre mindenki elhallgat, és Odin elégedetten bólint.

– Jól van hát. A tanácsot, melyet összehívtam, ezennel lezárom. Sok dolgunk van, barátaim… Térjünk vissza népeinkhez, és a birodalmaink szövetsége közötti erő kísérjen mindnyájunkat. Ha nektek is megfelel, legközelebb újfent megvitathatjuk a midgardi Legfőbb Varázsló kérdését. Köszönöm.

Ezzel a résztvevők egy-egy villanással eltűnnek a mágikus helyszínről… míg a kép lassan elmosódik, a hangok elhalkulnak, a vízió pedig véget ér.